Station: [44] Thesszaloniki

Pál így szól a thesszalonikai gyülekezet tagjaihoz: "Tudjátok-e, hogy kik vagytok? Ti vagytok az én reménységem - Isten előtt! Ti vagytok az én örömöm is - bizonyos értelemben ti vagytok az én dicsőségem, az én büszkeségem is. Megérdemlitek - hogy eljöttem ide Thesszalonikába - és nem csak messziről írok nektek - és hogy most itt, Thesszalonikában együtt dolgozom veletek - és izzadok - és szeretek veletek lenni! Sokat szenvedtünk korábban Filippiben, és rosszul bántak velünk, mint tudjátok. Úgy találkoztunk veletek, ahogyan egy anya gondoskodik a gyermekeiről. Nemcsak az evangéliumot akartuk átadni nektek, hanem a saját életünket is, mert nagyon kedvesek lettetek nekünk. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy ne legyünk teher egyikőtöknek sem. Most már régóta nem láttalak benneteket. Már kétszer is el akartam jönni hozzátok. Mert ki a mi örömünk és reménységünk, ha nem ti?